Megjelent	1991. február 4.
Felvételek	1989 március-1990 november
	Montreux és London
Hossz	53 perc 44 másodperc
Kiadó	Parlophone (UK)
	Hollywood Records (US)
Producer	Queen és David Richards

Az album dalai

1. Innuendo (Mercury/Taylor) - 6:27
2. I'm Going Slightly Mad (Mercury) - 4:20
3. Headlong (May) - 4:37
4. I Can't Live with You (May) - 4:28
5. Don't Try So Hard (Mercury) - 3:37
6. Ride the Wild Wind (Taylor) - 4:41
7. All God's People (Mercury) - 4:19
8. These Are the Days of Our Lives (Taylor) - 4:13
9. Delilah (Mercury) - 3:32
10. The Hitman (Mercury) - 4:55
11. Bijou (Mercury/May) - 3:35
12. The Show Must Go On (May/Deacon/Taylor/Mercury) - 4:31

Helyezések

Ország	Helyezés	Minősítés	Eladás
Anglia	#1	Platina	700.000
Amerika	#30	arany	900.000
Japán	#13	-	100.000
Hollandia	#1	Platina	-
Norvégia	#8	-	-
Svájc	#1	2x Platina	100.000
Németország	#1	Platina	650.000
Spanyolország	#3	-	150.000
Olaszország	#1	-	400.000

Az Innuendo  az együttes tizennegyedik stúdióalbuma 1991-ből. Az utolsó lemezük, melynek felvételeiben részt vett az akkorra már nagybeteg Freddie Mercury. Az angol albumlistán az első helyet érte el, mintegy 700 ezer példányban fogyott, és még abban az évben Platina minősítést kapott. Világszerte körülbelül 5 millió példányban kelt el.

Mind a kritikusok, mind a rajongók a legerősebb Queen albumnak tartják. A hangulatára erősen rányomja a bélyegét Mercury egészségi állapota: némely dal kifejezetten reménytelenséget sugall, és komor. Mindazonáltal közvetlen ráhatása nem mindig volt ezekre a dalokra, hisz többségüket nem is ő írta. A népszerű városi legenda sem bizonyult igaznak, mely szerint a The Show Must Go On a csapattagoknak szánt üzenet lenne: a dal megírásában gyakorlatilag nem volt szerepe.

Megjelenésekor meglehetősen vegyes kritikák fogadták, a sajtó szívesebben foglalkozott Mercury egészségi állapotával, mint az új lemezzel. A rajongókat ez nem tántorította el, az Innuendo kislemez első lett az angol slágerlistán, még két kislemez Top 20-as lett Angliában. Amerikában egyetlen kislemeze sem került fel a Billboard Hot 100-ra.

Az album, és az arról megjelenő kislemezek borítóit egy XVIII. századi festő, bizonyos Grandville munkái inspirálták.